Térkép - Mohendzsodáro (Moen jo Daro)

Mohendzsodáro (helyesen Móhan Dzsódaró) a „halottak dombja”, szindhiül: موئن جو دڙو, hindiül: मोहन जोदड़ो) az Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb és legszervezettebb városának romja, a mai Pakisztán Szindh tartományában. A város eredeti nevét nem ismerjük, mert csak a vidék mai lakói nevezik a romokat Móhan Dzsódarónak.

Az egykori várost i. e. 2500 és 2100 között az Indus partján élő Harappá-kultúra népe építette, akik Mezopotámia és az ókori Egyiptom népeihez hasonlóan a termékeny folyóvölgyben öntözéses gazdálkodást alakítottak ki. Mohendzsodáro romjai hihetetlen várostervezői képességről árulkodnak: az ősi metropolisz urbanisztikai szervezettsége, építési módszerei és a kb. lakosságot kiszolgáló közszolgáltatásai csak a kétezer évvel későbbi, császári Róma fejlettségével vethetők össze. A bronzkori városrom 1980 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része.

Mohendzsodáro romjai a mai Karacsitól mintegy 300 km-re északra, Larkanától 25 km-re délre, egy dombon fekszenek.

Az Indus völgy területe az Arab-tengertől a kb. ezer kilométerre északra fekvő, folyó menti völgyekig terjedt: nyugaton a mai iráni határ, északon a mai türkmén határ, keleten Delhi és délen a Godavari völgy közötti területen. A termékeny folyóvölgy már i. e. 7000 óta lakott volt. „A síkságon i. e. 4000 körül jelentek meg az első települések, majd ezek a falvak kb. 500 évvel később fejlődtek városokká, melyeket kőből, vagy vályogtéglából épített fallal erősítettek meg. A korai városfejlődés csúcsát a térségben az i. e. 2400 körül kialakuló civilizáció, a Harappá-kultúra jelentette.” A Harappá-civilizáció (i. e. 2500-1700) fejlődésének első 600 évében épült ikervárosok: északon Harappá és félúton a tenger felé Mohendzsodáro, valamint a tengerparti kikötőváros Lothal, a térség kereskedelmi és közigazgatási központjai lehettek. A régészet mai álláspontja szerint Mohendzsodáró volt a korabeli Dél-Ázsia, sőt minden bizonnyal az akkori világ legfejlettebb városa.